A darvak is rajban repülnek – Tésenyi Timea, a lelkigondozás útja és az útitársak

  • by

Tésenyi Timeával, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusával beszélgettünk a mentálhigiéné és a lelkigondozás mibenlétéről, lényegéről, céljairól.

Érdemes küzdeni, de keressünk hozzá társakat; a társadalmi klíma tőlünk, minden egyes egyéntől függ, de a provokáció és a dzsungelharc nem segít. Nincs értelme mindenkivel szembemennünk az autópályán, ha az a célunk, hogy változtassunk a környezetünk mentalitásán, de minden jó kezdeményezés felkavarhatja az állóvizet. Tésenyi Timea, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusa, az Új Ember és a Magyar Kurír szerzője az irgalmas szamaritánus évezredes hivatásáról, amelyre mind meghívást kaptunk.

– Hogyan lehet megállapítani, hogy egy társadalomnak milyen az általános lelkiállapota? Egyáltalán lehetséges-e érvényes kijelentéseket tenni ezzel kapcsolatban? Milyen jelekből lehet következtetni erre? Milyen folyamatok, rejtett összefüggések határozzák meg a társadalmi klímát? Mit jelez például az, ha az eladók legtöbbször nem köszönnek vissza a boltban, és nem segítőkészek?

– Az efféle kérdésekre próbálok mindig nagyon óvatosan reagálni, mivel az, hogy egy társadalmat milyennek látunk, erősen függ a saját szűrőnktől és szemléletünktől. A társadalom egészére nézve pedig, azt hiszem, nem is lehet biztos kijelentéseket tenni. A vidék és Budapest megkülönböztetése sem segít, mivel nincs is olyan, hogy „a vidék”: tájegységenként mást és mást tapasztalunk, ha az emberek lelkiállapotát vizsgáljuk. Gyümölcsözőbbnek tartom kisebb közösségek, például plébániák, kerületek, régiók, különböző társadalmi rétegek kutatását.

A Semmelweis Egyetem mentálhigiénés, szociális munkás és ökumenikus lelkigondozói képzéseinek oktatójaként úgy érzem, el vagyok kényeztetve, mivel a környezetemben állandóan olyan embereket látok, akikben erős a tenni akarás és a fejlődésvágy, az új készségek elsajátítására való igyekezet. Ehhez képest panaszkodó általánosításként hat számomra, amikor valaki a magyar társadalom lesújtó mentálhigiénés állapotáról beszél, méghozzá anélkül, hogy az állításait adatokkal igazolná.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük